napi 16 sor

Valahol olvastam, hogy ennyit kellene írni, hogy legalább ne ennyre dologtalannak érezzem az életem.
De most sincs igazán türelemem, meg kedvem hozzá.
Belerohant egy szerencsétlen az autónkba Szentendrén. Most csináltatni kell. Lehet, hogy kipróbáljuk a buszozást. Már gondoltam rá, hogy egyszer rákényszerülünk-idővel. most eljött.
Néhány gyógyszert nem veszünk be, mert hetek óta émelygünk. Így jobb.Ma nem volt semmi szédülés, hányinger. De a gyógyszer meg kell. Majd a Darabos megmondja. Koleszterin.
Gyönyörű ősz van. Meleg. Bár így maradna novemberig.
A Török Ica küldött egy körímélt /amiket olvasatlanul törlök általában/ de miatta még tovább is küldtem, - és íme összetört az autónk. Pedig nem ez volt a kívánságom.
Tegnap láttam egy filmet Indiáról, - felfoghatatlan ország ez- amiben szó volt a jó és a rossz halálról. A jó halál, amikor az ember érzi a véget, többé nem eszik, nem iszik, legyengül és kiszáll belőle a lélek.
Itt a megoldás.

születésnap

Ma lettem 65éves. Elég rettenetes kimondani.
Hihetetlennek tűnik, bár néhány jel utal rá, hogy nem minden fenékig tejfel. Hideg van már jó ideje, nagyon hideg és hó.A padig áll a hó a kertben, alig lehet közlekedni.
Azt olvasom, hogy a legutóbbi ilyen hosszantaró hideg, és ilyen hatalmas hó 1945-ben volt, pont amikor születtem.
Lehet,hogy ez jelent valamit? "A hideg élet"? Vagy mi?
Még nem döntöttem el mi lesz az ünnep, egy jó kis Wwelness vagy egy ebéd a Gundelben.
Miért vagyok képtelen írni ebbe a blogba? Bezzeg a Bence milyen fantasztikus blogokat ír Japánból!Élvezet olvasni! Mindig arravárook, hogy majd összeszedem magam, -de csak várok. Bár reménykedem. Mennyi lehet még hátra? Öt? Tíz? És milyen minőségben?
Ezek nagy kérdések.
Megválaszolhatatlanok.

Casting

Ma végre összejött, nem volt hó, viszont volt BKV sztrájk, -de voltam kinn a francba, hátha kapok egy szerepet a Jóban rosszbanban... Hát! Milyen jó jó lenne Uramisten! Gyönyörűen kezdődik az év! Remények!
Hogy mit csináltam! Összevissza hadonásztam, -nem tudom milyen lehet. Minden azon múlik, hogy ilyen figurát keresnek-e? Remélem, bár egy gonosz kell nekik, eljátszani könnyebb, de nem hiszem hogy alkatilag jó lenék. Na,ne legyünk kishitűek. Várok, és nagyon drukkolok.

karácsony

Ma karácsony szent napja van.
Békesség, nyugalom, egy kicsit sós halászlé - rengeteg!
Még nem jött meg a Jézus, majd ha sötétebb lesz, hogy éghessenek a gyertyák. Ajándék nem lesz a fa alatt, -egyre szegényebbek vagyunk, az ajándék az ajtóba van van beépítve, azóta ia nagyon jól funkcionál.
Ez itt Tahiban HATODIK AZT HISZEM. Nagyon múlik az idő.
Adj nekünk ilyen nyugalmat és ennél nem rosszabb egészséget Uram! És legalább ennyi pénzt, hogy kifizethessük a számláinkat, és enni tudjunk. A többivel majd elbíbelődünk. Ámen.

Rémület

Nem rendesen dobog a szivem, ez már biztos. Most hétfőn remélem kiderül mekkora a baj. Ez most meghatározza a napjaimat, kénytelen vagyok erre figyelni. Az érrendszeremmel lehet a legnagyobb gond. Nem szeretném, ha a még hátralévő időmet ezzel tölteném. A vérnyomásom is az egekben lehet, de nem merem mérni, mert megrepednek a hajszálerek a karomban a műszer nyomásától.
Az új szerződés még mindig nincs lezárva,- rettenetes dolog szivességet kérni. Nem is tudom hogy lesz az utalásokkal. Ha nem kapjuk meg időben a pénzt,-egyszerűen felkopik az állunk.
Kezdődik a kiszolgáltatottság.
Ettől félek mindennél jobban. Rászorulni bárkinek a segítségére. Úgy félek ettől, mint semmitől a világon, - és ez is bekövetkezik.
Titokban reménykedem,-hátha csak most az elején nehéz, -de nagyon rosszat sejtek.
A karácsonyi nagytakarítás folyik, Maris nélkülis tehetetlenek lennénk. Édesanya! De jó, hogy ránkhagytad ezt a bolond tündérmarist!
Félek az elkövetkező napoktól, félek, hogy bírni fogom-e ezt a rettentő sok főzést, a bevársárlást, húsz ember az mégis csak húsz ember!
Mindentől kicsit félek. Elveszítettem a biztonságomat.
Nem is írok többet mert ilyenkor utálom magam. Vagy legalább is rémülten figyelem, mi lett belőlem.

Készülődés

Na,megszerveztük kb. a karácsonyi felkészülést. Hát főzni azt fogok. Még azért lesz itt döccenő a bevásárlásokkal,- de majd túléljük. Meg még orvos, meg nem tudom hogyan jövünk össze Rékáékkal, -mikor? Majd meglátjuk. Egyenlőre nyugalom van, bár Laci értelmetlenül üvöltött egyet, hogy neki Rékáék a fontosabbak. Mintha állítottam volna az ellenkezőjét. Csak nem lehet tudni milyen szelek fújnak - mehetünk? Nem mehetünk? Várni kell három óra hosszat, vagy fagyoskodni az utcán amíg a lány előkerül? Mert éppen vásárolni ment a megbeszélt időben, vagy autószerelőhöz? Kemény dolgok ezek. A legrosszabb,hogy még megemlíteni sem lehet, mert csak nő a feszültség. Csak úgy élhetem túl, ha nem érdekel, és megpróbálok nem beszélni róla. Söprés a szőnyeg alá. Nem simítja ki az amúgy is billegő helyzetet.
Ez már így marad.
A legkeményebb az volt, amikor az üzlettel kapcsolatban állt félre. Akkor a Laci islátta, hogy semmiben nem lehet számítani rá. Egyáltalán semmiben. Ezt kell elfogadni.

Az orvos

Aki egész idő alatt telefonál, semmiféle érdeklődést nem mutat,vérnyomást nem mér, lehetőleg azonnal tovább küld valaki máshoz. Így vagy nem megyek be többé hozzá, vagy rászólok keményen és kényszerítem, hogy rám figyeljen. Rettenetes ez az egészségügy. Holnap még csak időpontot kérhetek a kardiológiára. Remélem nem fordulok fel addig.
Éjjel rájöttem, -amit már tudtam eddig is, de most megvilágosodott,- hogy azért voltam mindig a másik úton, mint ami az én utam, mert soha nem a saját utamra figyeltem. Hanem mindig valahova máshova vágyakoztam. Amikor a Dosztojevszkij Feljegyzéseket csináltam, akkor mondta a Latinovits: mit csinálsz? Hát nézz magadra! Gyönyörű fiatal NŐ vagy. Igaza volt. Amikor a Kézdy Gyuri rámszólt, hogy: értem, értem a magánéleti problémáidat, de miért nem mész már el végre a Vidám Szinpadról? És még sorolhatnám Bozóky intelmeit is.
Talán most is valamit nem látok? Nem veszem még mindíg észre? Vagy már minden késő? Minden?