karácsony

Ma karácsony szent napja van.
Békesség, nyugalom, egy kicsit sós halászlé - rengeteg!
Még nem jött meg a Jézus, majd ha sötétebb lesz, hogy éghessenek a gyertyák. Ajándék nem lesz a fa alatt, -egyre szegényebbek vagyunk, az ajándék az ajtóba van van beépítve, azóta ia nagyon jól funkcionál.
Ez itt Tahiban HATODIK AZT HISZEM. Nagyon múlik az idő.
Adj nekünk ilyen nyugalmat és ennél nem rosszabb egészséget Uram! És legalább ennyi pénzt, hogy kifizethessük a számláinkat, és enni tudjunk. A többivel majd elbíbelődünk. Ámen.

Rémület

Nem rendesen dobog a szivem, ez már biztos. Most hétfőn remélem kiderül mekkora a baj. Ez most meghatározza a napjaimat, kénytelen vagyok erre figyelni. Az érrendszeremmel lehet a legnagyobb gond. Nem szeretném, ha a még hátralévő időmet ezzel tölteném. A vérnyomásom is az egekben lehet, de nem merem mérni, mert megrepednek a hajszálerek a karomban a műszer nyomásától.
Az új szerződés még mindig nincs lezárva,- rettenetes dolog szivességet kérni. Nem is tudom hogy lesz az utalásokkal. Ha nem kapjuk meg időben a pénzt,-egyszerűen felkopik az állunk.
Kezdődik a kiszolgáltatottság.
Ettől félek mindennél jobban. Rászorulni bárkinek a segítségére. Úgy félek ettől, mint semmitől a világon, - és ez is bekövetkezik.
Titokban reménykedem,-hátha csak most az elején nehéz, -de nagyon rosszat sejtek.
A karácsonyi nagytakarítás folyik, Maris nélkülis tehetetlenek lennénk. Édesanya! De jó, hogy ránkhagytad ezt a bolond tündérmarist!
Félek az elkövetkező napoktól, félek, hogy bírni fogom-e ezt a rettentő sok főzést, a bevársárlást, húsz ember az mégis csak húsz ember!
Mindentől kicsit félek. Elveszítettem a biztonságomat.
Nem is írok többet mert ilyenkor utálom magam. Vagy legalább is rémülten figyelem, mi lett belőlem.

Készülődés

Na,megszerveztük kb. a karácsonyi felkészülést. Hát főzni azt fogok. Még azért lesz itt döccenő a bevásárlásokkal,- de majd túléljük. Meg még orvos, meg nem tudom hogyan jövünk össze Rékáékkal, -mikor? Majd meglátjuk. Egyenlőre nyugalom van, bár Laci értelmetlenül üvöltött egyet, hogy neki Rékáék a fontosabbak. Mintha állítottam volna az ellenkezőjét. Csak nem lehet tudni milyen szelek fújnak - mehetünk? Nem mehetünk? Várni kell három óra hosszat, vagy fagyoskodni az utcán amíg a lány előkerül? Mert éppen vásárolni ment a megbeszélt időben, vagy autószerelőhöz? Kemény dolgok ezek. A legrosszabb,hogy még megemlíteni sem lehet, mert csak nő a feszültség. Csak úgy élhetem túl, ha nem érdekel, és megpróbálok nem beszélni róla. Söprés a szőnyeg alá. Nem simítja ki az amúgy is billegő helyzetet.
Ez már így marad.
A legkeményebb az volt, amikor az üzlettel kapcsolatban állt félre. Akkor a Laci islátta, hogy semmiben nem lehet számítani rá. Egyáltalán semmiben. Ezt kell elfogadni.

Az orvos

Aki egész idő alatt telefonál, semmiféle érdeklődést nem mutat,vérnyomást nem mér, lehetőleg azonnal tovább küld valaki máshoz. Így vagy nem megyek be többé hozzá, vagy rászólok keményen és kényszerítem, hogy rám figyeljen. Rettenetes ez az egészségügy. Holnap még csak időpontot kérhetek a kardiológiára. Remélem nem fordulok fel addig.
Éjjel rájöttem, -amit már tudtam eddig is, de most megvilágosodott,- hogy azért voltam mindig a másik úton, mint ami az én utam, mert soha nem a saját utamra figyeltem. Hanem mindig valahova máshova vágyakoztam. Amikor a Dosztojevszkij Feljegyzéseket csináltam, akkor mondta a Latinovits: mit csinálsz? Hát nézz magadra! Gyönyörű fiatal NŐ vagy. Igaza volt. Amikor a Kézdy Gyuri rámszólt, hogy: értem, értem a magánéleti problémáidat, de miért nem mész már el végre a Vidám Szinpadról? És még sorolhatnám Bozóky intelmeit is.
Talán most is valamit nem látok? Nem veszem még mindíg észre? Vagy már minden késő? Minden?

Mikulás szív ünnep

Megijedtem. Eddig csak esténként, ma már nappal is úgy felgyorsul a szívverésem, mintha ki akarna ugrani a helyéből. Ennek a fele se tréfa.Holnap orvos, aztán rohanás a kardiológiára.
Remélem még nem késő.
Felkészültünk Ambrus Mikulására, ajándék, tortasütés, felöltözés, indulás,- amikor Réka idetelefonált, hogy ne menjünk, mert összevesztek.
Ez az eset a harmadik. Nem hiszem, hogy egyhamar elmegyek hozzájuk. Ilyet nem lehet tenni.
Így aztán a Vörösmarty térre mentünk a karácsonyi vásárt megnézni. Kedves volt, de attól, hogy nagyon drága és nem vehettünk semmit, nem érzi jól magát az ember. Mint ahogy most sem. Úgy, hogy ledőlök kicsit.
Nem vagyok jól.
Remélem még holnapig nem késő.

A kordnadrág

Osztálykiránduláson voltunk, nem lehettem több 10 évesnél, és hazafelé a buszon elaludt az ölemben egy osztálytársnőm. Nagyon nehéz volt, egyre nehezebb, de nem szóltam neki. Nem tudtam felébreszteni. És ez a lényeg, hogy nem tudtam, képtelen voltam azt mondani, hogy ébredjen, nem bírom tovább tartani, hanem megtámasztottam a térdem a busz falában, és megpróbáltam mozdulatlanul maradni, hogy zavartalanul alhasson. Mindenem elgémberedett, de tartottam, tartottam valami belső parancsra. Senki sem mondta, senki sem kért rá. Magamtól kínlódtam végig a hazautat. Amikor megérkeztünk és végre megszűnt az irtóztató teher, kinyújthattam a lábam, a karom, akkor vettem észre, hogy a térdem külső részénél, ahol a busz falába támasztottam a lábam, a vadonatúj kordnadrágom bolyhos csíkjai lekoptak. Egy ronda kikopott folt lett a bársony csíkok helyett. Azután így kellett hordanom. Nagyon ritkán kaptunk új ruhát. Még most 60 év után is emlékszem a szégyenre, a dühre, a tehetetlenségre, hogy így kellett utána hordanom.
Egyszer nyáron, már itt Tahiban, ültünk a konyhában, verőfény, velem szemben Laci és Hugi, valami jó ebéd után, és beszélgettünk. Laci feje időnként, ahogy mozdult bele-bele ütközött a függönybe. Hugi pedig fogta és gondolkodás nélkül begyűrte az egészet a radiátor csöve mögé, hogy ne zavarja az apját.
Legutóbb amikor Marcival itt voltak, bejött a kis szobába, fegyűrte a szőnyeget, kihúzta az ágyat,
arrébb rakta az asztalt,-szóval csinált egy kényelmes helyet a gyerekének. Csak akkor vettem észre, amikor bejöttem a szobába. Kérés és kérdés nélkül.
Én a mai napig nem tudnám ezt megtenni. Nem volnék képes rá. Nem merném. Arrébb ülnék a függöny elé és minimum megkérdezném a háziakat, hogy átrendezhetem-e a lakást.
Azt tudom, hogy így tennék, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy jól teszem-e. Lehet, hogy Huginak van igaza.

az a lényeg

"hogy nem azt álmodom ami van, hanem ami VAN, azt álmodom". Ez nagyon tetszik, bár éjjel nem álmodtam,megint kínlódtam az epekövemmel. Hát nem tudommi lesz. Nagyon jó lenne, ha valami csoda folytán abbamaradna.
Mindjárt Mikulás. Mindjárt karácsony.Megy az idő. És nagyon magam alatt vagyok.
Holnap megcsinálja Lajos az ajtót. Hát az lesz az ajándék mindhármunknak.
Képtelen vagyok írni. Pedig esténként ott gomolyognak a fejemben az írnivalók. A kordnadrágomról Erzsikével összefüggésben.
Hát ez most nem megy.