Rémület

Nem rendesen dobog a szivem, ez már biztos. Most hétfőn remélem kiderül mekkora a baj. Ez most meghatározza a napjaimat, kénytelen vagyok erre figyelni. Az érrendszeremmel lehet a legnagyobb gond. Nem szeretném, ha a még hátralévő időmet ezzel tölteném. A vérnyomásom is az egekben lehet, de nem merem mérni, mert megrepednek a hajszálerek a karomban a műszer nyomásától.
Az új szerződés még mindig nincs lezárva,- rettenetes dolog szivességet kérni. Nem is tudom hogy lesz az utalásokkal. Ha nem kapjuk meg időben a pénzt,-egyszerűen felkopik az állunk.
Kezdődik a kiszolgáltatottság.
Ettől félek mindennél jobban. Rászorulni bárkinek a segítségére. Úgy félek ettől, mint semmitől a világon, - és ez is bekövetkezik.
Titokban reménykedem,-hátha csak most az elején nehéz, -de nagyon rosszat sejtek.
A karácsonyi nagytakarítás folyik, Maris nélkülis tehetetlenek lennénk. Édesanya! De jó, hogy ránkhagytad ezt a bolond tündérmarist!
Félek az elkövetkező napoktól, félek, hogy bírni fogom-e ezt a rettentő sok főzést, a bevársárlást, húsz ember az mégis csak húsz ember!
Mindentől kicsit félek. Elveszítettem a biztonságomat.
Nem is írok többet mert ilyenkor utálom magam. Vagy legalább is rémülten figyelem, mi lett belőlem.