Na,megszerveztük kb. a karácsonyi felkészülést. Hát főzni azt fogok. Még azért lesz itt döccenő a bevásárlásokkal,- de majd túléljük. Meg még orvos, meg nem tudom hogyan jövünk össze Rékáékkal, -mikor? Majd meglátjuk. Egyenlőre nyugalom van, bár Laci értelmetlenül üvöltött egyet, hogy neki Rékáék a fontosabbak. Mintha állítottam volna az ellenkezőjét. Csak nem lehet tudni milyen szelek fújnak - mehetünk? Nem mehetünk? Várni kell három óra hosszat, vagy fagyoskodni az utcán amíg a lány előkerül? Mert éppen vásárolni ment a megbeszélt időben, vagy autószerelőhöz? Kemény dolgok ezek. A legrosszabb,hogy még megemlíteni sem lehet, mert csak nő a feszültség. Csak úgy élhetem túl, ha nem érdekel, és megpróbálok nem beszélni róla. Söprés a szőnyeg alá. Nem simítja ki az amúgy is billegő helyzetet.
Ez már így marad.
A legkeményebb az volt, amikor az üzlettel kapcsolatban állt félre. Akkor a Laci islátta, hogy semmiben nem lehet számítani rá. Egyáltalán semmiben. Ezt kell elfogadni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése