Bagó megsüketült

Teljesn süket. Három napja vettük észre. Semmit, de semmit sem hall.
Elég rettenetes. Mi lesz-mindíg ez a "mi lesz" a fenébe!- ha beteg lesz, hogyan fogjuk vígasztalni? Nem rohan a kapuhoz, ha megszólal a csengő, nem lehet keresztülesni rajta, ha megszólal a telefon, nem hallja amikor ébresztjük reggel, ha hívjuk, ha szólítjuk.
Mit gondolhat belül, hogy rászakadt ez a nagy némaság? Édes, drága kiskutyám! Mi lesz? Mi lesz? Mi jön még?
Nem elég ez a sötét,esős, rohadt november!
Álmomban megint a "lakásban" járok, a lakásban amit én építettem, elég girbe-gurba falai vannak és valami társbérlő él a konyha túloldalán, akivel még soha nem találkoztam, de tudom,hogy ott lakik. A bútorok tünedeznek a szobából, mindig fölfedezem, hogy hiányzik egy-egy szekrény vagy fotel. A bejárat a házban meg olyan bonyolult, hogy időnként eltévedek. Nem tudom melyik emeleten kell kiszállnom a liftből, ráadásul legutóbb úgy rázkódott, hogy azt hittem leszakad.
Nem találom a helyem.
A Cserje volt itt egy pillanatra - meg kellett volna hívni ebédre, a fenébe!- vett egy nyaralót Bogdányban, és útközben beszaladt. Írígylésre méltó az energiája amivel lót-fut, szervezkedik a világban. Meg nagyon ügyes ezekkel az ingatlanvásárlásokkal. Nekem is ezt kéne tennem,ha volna egy kis alaptőkém. Nyerni kellene egy kis pénzt, jaj Istenem!
Mindenen szorongok, bár tartom magam. Meg győzködöm, hogy elmúlik az epekövem. Lehet, hogy így lesz, mert már jó ideje nem fáj. Talán ezt is szilárdabban kéne hinnem.
Számüzetés.
Ezt fontolgatom most, hogy a Kertész Imre születésnapjára íródott cikkeket olvasom. Száműzetés otthonról, a hazából, a munkából.
A hazából már biztosan száműzettünk. Elég rossz lesz így itthagyni mindent.
Száműzetve.