Tegnap aVásárcsarnokban voltunk a Japán napokon. Rettenetesen lehangoló volt. Néhány pult, amin méregdrága teákat, papucsokat, rettenetesen csúnya kimonó utánzatokat, néhány bansait /így kell írni?/ és instant leveseket árultak. Ittunk egy zöldteát ketten műanyagpohárból, - ízetlen volt, mint ahogy az egész.
Úgy, hogy vargányát vettünk szintén méregdrágán, egy szörnyű asszonytól, ordítanom kellett a Lacival, nehogy még ránksózzon valami ismeretlen gombát 12 ezerért. Alig hogy megúsztuk.
Ha a városban laknánk biztosan sokkal többet költenénk.
Nemis tudom. Sokszor hiányzik a város, máskor meg úgy vagyok vele, hogy mégis jobb, hogy itt lakunk. Sokat számít a kert, meg hogy nem kell alkalmazkodni a házban lakókhoz, közös klts, stb.
Csak azt nem tudom később mi lesz? Ha valamelyikünk meghal. Két ember nem tudja fenntartani a házat. Így is nagyon nehéz, különösen a fűtési szezonban.
Vagy ne gondoljak erre? Lesz ami lesz?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése