Világéletemben tudtam, hogy nem az utamon járok. Mindig azt éreztem, láttam! hogy közvetlen melettem fut az utam, de én nem azon járok. Néha ráléptem, még mentem is rajta egy kicsit, de többnyire mellette megyek.
Most is azt hiszem.
Szeretnék végre rálépni, és rajta menni.
Talán majd most.
Talán még nem késő.
Még van egy kevés idő.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése